Olaj, vásznon

Mindig is szimbolikus állatoknak tekintettem a szarvasbogarakat. Ha megjelennek, biztonságban vagyok, mintha boszorkányok drágakövei lennének. A festményen ábrázolt szarvasbogárral egy erdő szélén találkoztam, egy kis kövön állt felegyenesedve, karjait széttárva, mint aki imádkozik. Nem vagyok gyakorló hívő, de ebben a pillanatban azt éreztem valami jelen van, lélek van, tisztaság van.  Számomra ez a festmény a reményt jelképezi.